Megütközések...Az ember életében sokszor van olyan, amikor a gondolataid, érzelmeid megütköznek más emberével. Ez akkor tud a legfájóbb lenni, ha ezek az ütközések éppen egy baráttal történnek meg. Nem pont a megoldással készültem a most a blogomban, csupán egy történettel, ami ma történt velem...

A mai nap 2 nagyon jó barátommal találkoztam. Az egyiket már pár éve ismerem, míg a másikat közel 2 hónapja ismertem meg. Nagyszerű élmény volt a mai nap, 17. kerületben kimentünk a patak melletti füves területre, beszélgettünk, frizbiztünk (legújabb szórakozásunk), sztorizgattunk. A beszélgetős résznél egy igen erőteljes témára tévedtünk rá, és annak kitaposatlan ösvényeit jártuk meg. Kemény dió volt, kiveséztük, egy tanítás alapján, majd ezeket a dolgokat sokkal személyesebbre véve, egymástól nem féltve a saját dolgainkat elmondtunk mindent. Kiderült, hogy a dolog a homálynál is bonyolultabb, hiszen kettőnknek az érzései, a gondolatai nagyon egy vonalon haladnak, és egy dolgot érint.

Nem kezdtünk, vitatkozásba, érvelésekbe ezen dolog felett, hiszen egyikünknek sincs joga még hozzá. Úgy gondolom őt is és engem is Isten vezet, és a célunk, hogy még közelebb kerüljünk Istenhez, azonban egy olyan fájdalmas pontnál ütköztünk meg és ezt nem fizikálisan kell érteni, amit nagyon nehéz lesz elrakni magunkban. Ha mind ketten arra törekszünk, hogy Istenhez kerüljünk közelebb és nem ehhez a dologhoz, akkor nem lesz baj. Isten meg fogja mutatni merre vezet minket, de addig fontos, hogy a szemünk mindig Istenen legyen és nem ezen az ütközőponton. Kemény dió ez, és nem gondoltam volna, hogy ez meg fog esni velem, de ez is egy próbatétel és nekem meg kell állnom a hitemben, és a világi dolgokat, amik e mögött rejlenek háttérbe kell szorítanom, és a tanításokat követve, kell a dolgaimat intézni e felé.
Az én részemről hálát adok az Istennek azért, mert eddig tisztán tartott, és most az én lépéseim következnek, hogy tisztán tartsam magam. Én a tanításokat őrizve szeretném ezt az utat most megjárni, és a két vágány közül Isten fogja nekem kijelölni hogy az ütközőpontnál melyiken kell haladnom.

Nem szabad versengésként felfogni, ha bármi lesz nem szabad megütközni a barátommal, ha bármi lesz nem szabad irigykedni, mert Isten mindenkinek a legtökéletesebbet szánja mindenből, így ha valami nem nekem lett letéve, akkor az számomra nem a legtökéletesebb. Persze kár bele menni, hiszen közel sem biztos, hogy eljutunk mind ketten addig a pontig, lehet, hogy egyikünknek sem ezek a vágányok vannak szánva, lehet hogy hamarabb letérünk és más fele vezet minket az Úr. Egyenlőre csak felötlött a dolog, a gondolataink és érzelmeink ütköztek meg, az utunk nem fog, hiszen Isten mindenkinek személyre szabva teszi le a dolgokat, ugyanazt senkinek nem teszi le!

Áldás! És köszönöm a srácoknak a mai napot, királyság volt!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.