Valamiben felnőni, és azt elfelejteni a legnehezebb...

Mindennapjaimban a legjobban ez bukik ki, hogy nem keresztény közegben nőttem fel, de mégis megtaláltam Istent, és az ő tanításaiban szeretnék tovább élni.
Legnyomósabb terület pont a család e téren, és nem kis összerezzenések vannak nálunk pont emiatt. Két teljesen más nézet megütközik és nehéz rávilágítani az igazságra.

---A legrosszabb, hogy én teljesen más nézeteket vallok, mint eddig és ezt a családom bizonyos tagjai felróják nekem a múltbéli eseményekkel, és ez a legbántóbb dolog. Nem szégyenkezem a múltammal, mert megvallottam és letettem, de valahol letör, hogy mindig felhozzák, hogy bezzeg te is ilyen voltál te is ezt csináltad, na majd meglátjuk stb...
Testvéremen is sokszor összeakad a család és kegyetlenül megbontja a család összetartását. Hozzáállása a dolgokhoz nem az igazi, és szeretnénk ezen változtatni, de a két oldala a családnak teljesen másképp csinálná. Én próbálom Istennel együtt megoldani a gondokat, de az Ördög a család egyik feléről kegyetlenül támad, méghozzá a múltban folytatott életem által vádol.---

Örülök, hogy olykor viszont azt látom, hogy az életvitelem és azok a dolgok amik Isten által történnek az életemben, a család számára is biztató és elkezdtek érdeklődni ez iránt. Idővel talán felnyílik a szemük, hogy az életük jobb is lehet, akárcsak nekem, mert Isten gondoskodása hatalmas és mindenben csak a jót adja mindenkinek, és a legjobb amit kaphatunk tőle, az Örök Élet!

Ámen!
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.