A feltámadása...:))

Ezt ünnepeltük ma, és reggel egy nagyon áldásos 3 órában magasztaltuk Jézust! Az alkalom során rengeteg dologra kaptam választ és rengeteg részét éreztem magaménak.

Összeállt bennem, a megtérésem óta eltelt össz idő, és választ kaptam arra mi történt.

Érettségi előtt egy személytől azt az igét kaptam, hogy most magamra hagy az Úr... Nem tudtam hova tenni a kijelentést, és érettségi után valóban úgy teltek a mindennapjaim, hogy nem éreztem Isten jelenlétét az életemben, vagy csak nagyon halványan. Ezzel megindult egy lavina az életemben amit nem tudtam elkerülni, mert nem voltam elég erős az éles fordulatra. Magamra hagyott az Úr és én nekivágtam a "halálnak", tudatlanul mentem előre és folytattam a világi életem. 1 hónappal ezelőtt pedig az Úr megfogta a kezem mielőtt teljesen elveszek és visszarántott, megmutatta magát, hogy ő az aki mellett az életem tökéletes és maradéktalan.

Az alkalmon megkaptam egy hasonlattal a választ, hogy röviden mi is történt velem, és teljesen jogos.

---Sétálok az Úrral egy autópálya mellett kisgyerekként. Egyszer csak azt vettem észre, hogy az Úr a túloldalon van, és nincs velem. Mit tesz egy fiatal? Természetesen dacolva a veszéllyel és a halállal nekivág az útnak, hogy átmenjen de nem elég erős ahhoz, hogy átérjen épségben. Várja őt a biztos halál. És akkor az utolsó utáni pillanatban az Úr megint a te oldaladon terem és megfogja a kezed, hogy velem vagy biztonságban, fogom a kezed nem kell dacolnod a halállal.---

Kisgyermek vagyok még, hiszen még a hitemben nem vagyok elég erős. 2 éve tértem meg és tapasztaltam meg Isten erejét, de még gyenge vagyok, és nekivágtam az útnak az autópályán, ahelyett, hogy az Isten által mutatott biztonságos úton maradtam volna és haladtam volna tovább, az akadály ami előttem teremt túl nagy volt. Úgy éreztem át kell mennem a próbatételen és neki is vágtam ám Isten megfogta a kezem, hogy te ezen az oldalon vagy biztonságban. Igen ez volt az amikor Isten magamra hagyott, de visszajött hozzám. Csupán 1 év próbatétel volt az életemben, hogy megtartom e Isten útját?! És ez minden fiatal hívő életében megtörténik. Erre csak annyit mondok:

MARADJ ISTEN ÚTJÁN!

A délutánom kellemes pihenéssel telt olvasgatva az igét, imádkoztam, majd este édesanyáméknál töltöttem az időmet.

Áldás!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.