Hűűű :)

Egy lelkileg nagyon kemény napon vagyok túl. A mai napom legfőbb és legértékesebb történése az esti gyülis tini alkalom volt, amin hosszú idő után először vettem részt újra. Tök jól esett, amikor a srácok meg akik ismernek úgy jöttek oda, hogy teljesen boldogok mert újra látnak és újra köztük vagyok. Remek élmény volt, azonban volt bennem egy kezdeti csalódottság, amit Isten hamar helyrerázott és most várom Isten lépéseit az életem ezen területén.

Az alkalmon a dicsőítés kegyetlen jó volt, nagyon átéreztem Isten jelenlétét, és olyan nagy hála volt bennem, mert irányítja az életem, hogy az kimondhatatlan:) A dicsőítés után meg akartam osztani valamit valakivel, de helyette más került ennek a középpontjába, és tudom hogy Isten akarta így, hiszen a beszélgetés után rájöttem, hogy az a kétely amiben vergődtem megalapozatlan, és inkább a saját gondolataimra és érzéseimre támaszkodtam mint sem Istenre. Tudom ha Isten akarata kell teljesüljön abban a bizonyos dologban, akkor arra nem csak felőlem, de a másik ember felől is bizonyságot fogok kapni arról, hogy Isten akarja ezt.

Hiszem, hogy ami most bennem lezajlik és amiket most kapok, azokat ha nem is úgy de valamilyen formában nekem szánta az Úr. Vagy szolgálnom kell, vagy..., vagy... Huuuhhh:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.